Rika sikítani kezdett, sírt. Khennem nem értette. Majd kővé váltan nézte amint Rikára bilincsek kerülnek, s kifeszítik testét. Csuklyás alakok jelentek meg. Nem foglalkoztak vele. Valami varázsigét mormoltak. Rika nem hagyta abba a sírást. Látszott rajta, hogy fél. Fényleni kezdett a teste. Valami minták kezdtek megjelenni a testén. A férfi felrezzent a dermedségből.Megmarkolta a kardját. neki akart rohanni egy csuklyásnak, mire az felé fordult és gúnyosan nevetett. Rika kiáltozott:
- Khennem tűnj innen! Menekülj! Tűnés! - és sírt, kiáltozott tovább. Khennem átkozta a lányt, veszélyben van, kínozzák és még képes arra gondolni hogy ő hogy van?! Azért sem megy el onnan! Megvédi a lányt!
Rika sikított egy utolsót, majd minden elsötétült. Khennem egy kertben ébredt. Egyből tudta, Rika kizárta az emlékeiből. Nem értette. Segíteni akar a lánynak! Sokáig tehetetlenül gondolt a kék szemekre, kis fehér bársony ruhácskára, mind hiába. Lefeküdt a pirosló virágok közé. Sikolyt hallott, ismerőset. Ez Rika! Felült, már a barlangban volt. Fekete minta borította a lány testét, és egyre csak nőtt. A lány egyszer csak elcsendesedett, majd varázsigét mormolt. A csuklyások dohogtak, itt csak ők a varázslók! Majd csukláyikat eldobva rohangáltak, észlelvég, hogy nini mozog a föld!
- Segíts nekem fagyott lelkű, bűvös angyal! Pusztítsd el mind könyörtelen, jégben égő haragoddal! Te ki eget s földet összekapcsolsz, halld most hangom! Féktelen erőd, hatalmas víztömeg kezembe zúduljon!
Khennem csak fehér és kék szikrákat látott, majd eszméletét vesztette. A végtelenben lebegtében is a lányon járt az esze. Ő nem tudja úgy használni a Szelet, mint a lány a Vizet, mi a titok? Khennem felült. Megint a kertben volt. Talán csak álmodott? Nem, hiszen csurom víz. Hol van Rika? Ott volt, feküdt mellette. Még mindig sírt, még álmában is. Khennem várt, majd csak felébred.
Rika felnyitotta nagy, kék szemeit. Nyoma sem volt bennük az eddigi tündöklésnek, sötét, fekete szemek volta, félelemmel, haraggal teli. Nem szólt semmit, felállt. Odaemlékezett egy nagy fehér madarat, és a hátára üllt. Elindult előre. Khennem fekete ménjén követte a magasban szálló lányt. Csakhamar kiértek a barlangból. Furcsa, a ló és a madár nem tűnt el, velük tartottak.