A f�rfi a lombok k�z�tt s�t�lt. K�nnyed�n, mint mindig. N�zte a leveleket, n�ha meg is �rintette �ket. Emelkedett hangulatban volt. Megcsillant valami az egyik lev�len. A f�rfi �szt�n�sen megfesz�lt. Majd el is ernyedt. A k�zeli t�b�l j�tt a csill�ml�s. Kin�zett a lombok k�z�l �s megl�tta a l�nyt. A m�lyfekete tavacsk�n t�ncolt. Nem benne, rajta. Biztos be van fagyva, gondolta a f�rfi. K�nnyed�n elindult a tavacska fel�. A l�ny nem vette �szre. T�ncolt. Ahov� l�pett a v�z nem fodroz�dott. A f�rfi el�rte a tavat. R� akart l�pni. Csod�lkozva n�zte ahogy a l�ba alatt fodroz�dik a v�z. A l�ny felpillantott. Vil�gosk�k szemei s�t�t�ltek. Nem haragot, meglepetts�get t�kr�ztek. Elindult a h�vatlan vend�g fel�. Mikor oda�rt meglep�d�tt a j�vev�ny magass�g�n. A l�ny a f�rfi �ll�ig �rt. A f�rfi m�g mindig t�rte a fej�t, hogy lehet a v�zen t�ncolni?! Majd megsz�lalt. Er�teljes m�ly hangja belehas�tott a csendbe.
�- Te... Te vagy a V�z, igaz? - h�kkent-meglepett szemek v�laszoltak a k�rd�s�re. A l�ny �rtette. Nagyon is. Ki ez a f�rfi?
�- Honnan...? - a l�nynak m�g mindig nem f�rt a fej�be. Ki ez?!
�- Te vagy a V�z? - k�telkedve felh�zta az egyik szem�ld�k�t, majd a m�sikat. V�gigm�rte az el�tte l�v� fejletlen, legfeljebb tizenhat �ves l�nyt. Barna lapock�ig �r� haj�t�l a feh�r, t�rdig�r�, pillesz�rny-szer� ruh�ig. Majd a k�k szemekig. Tudta, hogy az elemeknek� k�l�nleges szeme van. Hosszan n�zte a l�ny�t. S�t�t�lt, m�ly�lt, vilgosodott - sz�nv�ltott. A f�rfinek ez a sz� j�rt a fej�ben: tenger... � biztosan a V�z. Ezek szerint �tit�rsat kapott. A legenda �gy sz�l: "A Sz�l, a V�z, a F�ld �s a T�z egy�tt megd�ntik a vil�gon uralkod� Elm�t." Sejtelme sem volt hogyan, mikor. Nem tudta ki -vagy mi?- az az Elme, az is tal�ny volt el�tte, hogy hogyan tal�l r� azokra akikkel mindezt v�gre kell hajts�k. �s l�m, itt �ll el�tte a V�z, �s v�laszra v�r. S�hajtott. Most v�gre el�adhatja azt amit ezerszer elism�telt mag�ban, k�tezerszer mondta hogy �gy nem lessz j�... �s most meg �lesben kell el�adni?!
�- Tudod a legend�t. "A Sz�l, a V�z, a F�ld �s a T�z egy�tt megd�ntik a vil�gon uralkod� Elm�t." �vek �ta kereslek, t�ged, a V�zet. Meg... Meg a t�bbi elemet. �ssze kell fogjunk hogy beteljes�ts�k a sorsunkat, Ha nem j�ssz magadt�l akkor elviszlek er�szakkal, �n a Sz�l... - Nem fejezhette be. A l�ny l�gyan a sz�j�hoz sim�totta kez�t. Eleget hallott.
�- Hogy h�vnak? - k�rdezte teljesen term�szetesen.
- �n vagyok a Sz�l - Felelte b�szk�n. A l�ny s�hajtott, majd �jra pr�b�lkozott. Az idegen szem�be n�zett, �s besz�lt.
�- Nem ezt k�rdeztem. Hogy h�vnak? - a f�rfi leveg�t vett, nagyot. Ideges�tette hogy harmadszotta is el kell mondja hogy � kicsoda... - Tudom, tudom. A Sz�l. A nevedet akarom tudni.
�A f�rfi meglep�d�tt... M�g soha sem k�rdzt�k t�le az igazi nev�t. Mindenki �gy sz�l�totta "a Sz�l" vagy "az ifj� Sz�l-mester". Pedig nem volt m�r ifj�. S�t mi t�bb, lassan a keseredetts�g hat�r�t s�rolta. T�l volt mindenen amin t�l lehetett, fiatalkori l�zong�s, neh�zs�g, szerelem, dolgoz�s, �s szerelem elveszt�se... Nem lehetett �jat mutatni neki. Ennek a l�nynak m�gis.... m�gis siker�lt.
- Khenem. - Furcsa volt sz�m�ra kimondani a saj�t nev�t. M�g soha nem tette. Nem k�rdezt�k.
�- J� �rz�s volt kimondani? - k�rdezte a l�ny. M�g egy sejtelmes mosolyt is megengedett mag�nak. A f�rfi most el�sz�r �rezte hogy valaki meg�rti hogy milyen nyomorult �rz�s, ha "megfosztj�k " az embert a nev�t�l. R�j�tt hogy val�j�b�l h�l�s a k�rd�s�rt. M�r-m�r vid�man k�rdezte a l�nyt:
�- Te a ti�d el�rulod?
�- Rika - felelte mosolyogva.
Elindultak kifel� az erd�b�l, a falu fel�. S�t�tedett. Fogad�t kerestek. Aludni akartak.