Sötétségben ébredtem, másnapos hangulatban. Kinyitottam a szemem, hunyorgattam... Az enyhe félhomály is nyilalásszerűen hatott. Szétnéztem. Fotel, tévé, asztal teli ujságokkal, könyvespolc könyvekkel. Felpattantam, fájdalom hasított belém. Minden porcikámba ugyanolyan erővel. Az elfüggönyözött ablakhoz futtam vagy tántorogtam. Nem volt különbség. Félrerántottam a fénygátló anyagot. Fény rohamozta meg a szemem. Látószerveim természetes zsugorodással reagáltak a támadásra. Majd megszokták, ellenálltak. Kinéztem. Körülbelól második emelet magassábból szemléltem az utcát. Néztem egy darabig majd meguntam. Senki sem járt. Nyugalmas környék, sóhajtottam. Visszatértem a lakás tanulmányozásához. Katonás rend, sehol egy porszem. Leheveredtem a kanapéra. Újságot olvasgattam, kevés eredménnyel. A múlt éjszakára gondoltam akaratlanul is. Elgondolkoztam. Lehet hogy Brad is...? Nem látszott túl rémültnek. Biztosan vámpír... De hol lehetek? Megláttam egy cédulát: "Jó helyen vagy. De tényleg. Kulcs nincs, nem tudod magadat bajba keverni. Remélem szereted a pizzát. Brad" Rohadtul nem voltam éhes! Méghogy bajba keveredni én?! Ugyanmár! Szétnéztem, szükségem van a fürdőszobára. Azonnal. Kibotorkáltam, mindenhova benyitottam. Előbb utóbb megkapom. Utóbb. Tükörbe néztem. Sikíthatnékom volt. Embermaggasságú tükör. Minek az egy férfinak?! A benne álló látomás pedig rémmesébe illő. Próbáltam kicselezni. Mozgolódtam hátha egyszer (csak egyetlen egyszer) nem veelm együtt mozdul. Szertefoszlott a reményem. Végig néztem a kócos hajú teremtményen, és lefitymállva megjegyeztem hogy láttam jobb állapotba is. Velem együtt mozgott a szája. Hangot nem hallottam, még visszhangot sem. Ekkor önálló életre kelt a tükörképem. Egészen közel jött, csak az arcát láttam. Azt mondta hogy ő igazi. Meg hogy azért mozog külön mert vámpír vagyok. Azoknak nincs tükörképe - ellenkeztem. A legtöbbnek azért nincs mert nem bírja látni magát. Én sem bírlak látni - szögeztem le. És elűnt. Sóhajtva megráztam a fejem. Ismét normális tükörképem lett. Szeretek képzelődni... De egyszer a sírba visz.. Megakadt a szemem a tükörben lévő figura szegényes ruháin. Egy féri ing, virító alsónemű - és ezzel ki van merítve a ruhatár. Sikíthatnékom lett - ma másodszor. Ki adta rám? Miért? Hol az ÉN ruhám? Kiviharzottam a fürdőszobából. Helyesebb kifejezéssel ki tornádlottam. Magazinok böngészésére adtam a fejem. Olvasgattam a cikkeket, töbnyire unottan. Tengernyi nőt láttam benne, akiknek a diéta, fogyókúra, és plasztikai beavatkozások jelentették az életet. Megakadt a szemem egy cikken. Egy kritikus véleménye a könyvről, interjú az íróval, és vélemény az interjúról. A könyvről alkotott vélemény lesújtó volt. Égnek. földnek lehordta a könyvet. Majd az írót kérdezgették, mit szól a kritikus szavaihoz? az író beszámolt arról hogy pályafutása elején a többnyire csak osztálytársaknak, rokonoknak írt. Majd felrakta internetre. Ott sokan olvasták, különböző véleménnyel. Minden negatív sugallatú vélemény olvasása után erei felvágásával próbálkozott. Persze ez túlzás, de közel álltam hozzá - nyilatkozta az író. Egyéb kérdésekre is válaszolt. Inteligenciát sugalltak a szavak amiket mondott. Az interjú után a kritikus színvonaltalan ponyvának, és zűrzavaros személyiségnek titulálta az írót és könyvét. A képzelgés jó, csak káros az egészségre. Főleg az elme egészségét veszélyeszteti - mondta a kritikus. Keserűen nevettem. Nekem határozottan megártott. Többé nem képzelem el a tükörképem, megrázó élmény. Visszatértem a magazinhoz. A kritikus bolondot csinált magából - szociálisabban: hülyét. A magas színvonalú interjú után olybá hatott mintha makacs kisgyerek bizonygatná igazát. A könv felkeltette az érdeklődésem, így hát a könyvespolc felé fordultam gonosz fénnyel a szememben. Tudtam hogy kész vagyok szétdobálni minden egyes könyvet a cél elérése érdekében. Lemondtam erről. Nem lenne szívem a nagy gonddal őrzött rendet nullára redukálni. Eszembejutott valaki. Egy csodabogár. Meg kell keresnem Kimirt. könyv-témában verhetetlen. Egy gond van. Mindössze tíz centi vastagságú - az ajtó. Áthatolhatalannak rémlett. Ráadásul be volt zárva, kitartó próbálkozásom ellenére sem akart engedni. Marad az ablak.A pizsamaszerű ingben indultam útnak. Volt nézettség. Nem baj. Csak a könyvtárig jussak el. Leintettem egy taxit. Rájöttem nincs pénzem, így hát csak azt kérdeztem meg, hogy hol vagyok.
- Nini, hiszen egy Trisha! - lelkendezett - a számomra ismeretlen - taxis. - Ezer közül megismernélek. Szállj be, ingyen viszlek. - éltem a lehetöséggel és kissé meglepődve habár de udvariasan köszönetet mondtam. Útközben tovább folytatta a sofőr - A kérdés is rád vall: "Uram, nincs pénzem, de meg tudná mondani hol vagyok?" - vidáman felkacagott. - Meg az öltözéked, hát az lehengerlő. Általánosban bezzeg még tudtál öltözködni!
Általános? Általános. Általános! Hiszen ez osztálytársam volt! Hálát rebegtem mind lstennek, mind a taxisnak majd bementem a könyvtárba. Fogalmam sem volt hol találom a könyvgurum. Megjelenésem sikolyokat váltott ki a könyvtárosnőből. Méltatlankodva kezdett hozzá beszédéhez miszerint könyvtárban nem illik az ilyen viselet, mikor Kimir kidugta a fejét egy polc mögül. Elindult felém. A szónoklatba épp belemelegedett hisztérika meglátta hogy ismer a szemüveges csodabogár, s felsóhajtott:
- Csak egy ismerősöd? Gondolhattam volna. - Kimir megcsillantott egy mosolyt, majd megkérdezte hogy mi dolgom vele. Bemondtam a könyv címét, és rövidesen megkaptam. Kimentem a könyvtárból. Gondolkoztam hogy kerülök vissza a kiindulási helyemhez.
A taxim a köntvtár előtt állt. Mázlimra. Beszálltam és megkértem hogy vigyen oda ahonnan felszedett.
- Régen is ilyen voltál. Bajban lennél ha elmentem volna, mi? Ismerlek Trisha. Hihetetlen szerencséd van.
Igaza van. Kicsit még nosztalgiátzunk amíg visszaértünk Brad tömbházához. Elbúcsúztunk. Ekkor megpillantottam az idegesen nézelődő Bradet, abban az ablakban amelyet én ajtóként használtam - jobbhíján. Integettem nem vett észre. Hangszálaimat erősen megrezegtettem, és attól féltem, hogy jócskán be fogok rekedni. Ez a legkissebb bajom. Egy baljós árnyékot pillantottam meg a házigazdám háta mögött.