F�radt. Hisztis. �lmos. Ez voltam �n... Gondoltam elugrok szaun�ba, ott mindig ki tudtom pihenni magam. Hogy ne csak elhat�roz�s legyen elbotork�ltam oda.
Ahogy bel�ptem el�vett egy ismer�s �rz�s. Szerencs�m volt, egyed�l voltam. Lekapcsoltam a villanyokat, csak kis f�ny maradt, gyertyal�ngnyi. Ez a f�nyforr�s egy falba �p�tett - helyesebben fogalmazba egy falb�l ki�p�tett - �regben pisl�kolt. El�vett egy eszm�letveszt�shez k�zeli �llapot - ellebegtem a szaun�ig �s szinte magatehetetlen�l rogytam be. Minden porcik�mat �tj�rta a meleg, hulll�mszer�en csapodosott bennem. Csend volt, m�g a saj�t sz�vver�sem is harangszer�en hangos volt. Mikor m�r kiizzadtam minden foly�konyat magamb�l akkor elhat�roztam: v�z kell! V�z! Ki�jultam a szaun�b�l. Siker�lt a csobban�ba ir�ny�tanom magam. V�zbe �r�semkor ezernyi bubor�k bizsergette a b�r�m, v�gigm�sztak rajtam majd a v�z tetej�n - ki tudja hova - t�ntek? Kibotork�ltam a v�zb�l, minden �rz�kszervem �rz�kelt, mindent �reztem. Egybeolvadtam mindennel, minden�tt ott voltam, minen �n voltam. �rz�keltem. A talpam alatt hideg volt a csempe. T�ncolhatn�kom t�madt. Eszembe jutott a tegnapi sz�n�szn�. A sz�n�szn�. Porcel�nbaba voltam. Elj�tszodtam az �letet sz�let�st�l a hal�lig, els� piheg� leveg�v�let�l az utols� leheletig. Sikereket buk�sokat. T�ncoltam. �reztem. �n voltam a porcel�nbaba. Felg�rd�ltek a f�gg�ny�k. �n voltam a sz�npadon. �n voltam a k�z�ns�g is. Csak t�ncoltam. Az utols� jelenet - a hal�l. Nyugalmas, b�k�s hal�lt sz�ntam a bab�nak. Magamnak. Ak�r egy marionettb�b�, �gy csuklottam �ssze.
Felnyitottam a szemem. F�rfiarcot l�ttam barna szemekkel, finom, m�gis er�s, er�teljes von�sokkal. R�sim�tottam a kezem, �s cs�kot leheltem a sz�j�ra. Majd r�j�ttem: a k�pzeletem j�tszott velem. A f�rfiarcot nem csak k�pzeltem. Csak azt k�pzeltem hogy k�pzelem Elt�ntethetetlen�l igazi volt. Erre e felismer�sre h�trah�k�ltem. Meglehet�sen �rdekes l�tv�nyt ny�jthattam - a f�rfi vigyorgott.
Ideges�t�en.
- Ezt nem kellett volna. �s �n m�g rem�nykedtem hogy nem cs�kolsz meg! - rim�nkodott. Ideges lettem. Alapvet�en nyugodt tipus vagyok, neh�z felideges�teni. � mesterfokon �rtett hozz�.
- Ccc... ismerd el nem volt olyan r�mes! - a pasas v�lasz helyett pillogtatott �sszevissza, vonogatta a v�ll�t.
- Javadra legyen mondva sz�p el�ad�st tartott�l. F�leg az tettszett mikor a v�mp�rok megt�madt�k a...
- Hogy lehet egy porcel�nbaba �let�t �gy f�lre�rtelmezni?! - egyre jobban d�h�tett a pasas. Ideges�tett hogy ennyire nem �rti, ideges�tett, hogy kileste legbens�s�gesebb titkaim, pillanataim. Az is ideges�tett hogy mindezt olyan �rtatlan arccal adta el� mintha nem tudn� hogy ideges�t. �s mi�rt pont v�mp�rok?
- Le�tn�lek!
- K�lcs�n�s. - k�v�nta viszont.
Abban a pillanatban ezernyi hal�lnem fordult meg a fejemben az ideges�t� t�nyez� sz�m�ra...
F�l gondolattal arr�bb berontott egy benga nagy alak �s - mintegy k�v�ns�gomat teljes�tve - hatalmas pofont kevert le titkaim kiles�j�nek, �s �gy a meglepett ideges�t� t�nyez�b�l azonos�tatlan rep�l� t�rgy lett, amely - sajnos - fel�m rep�lt. Magamhozt�rtem a meglepet�sb�l-megr�zk�dtat�sb�l �s a felesleges elemet pr�b�ltam leg�rgetni magamr�l, mivel a becsap�d�s miatt f�lre�rtelmezhet� p�zba tekeredt�nk. Ezk�zben a m�sik elem - a gyan�sabb - felsz�v�dott. A kev�sb� gyan�s fogta mag�t �s amolyan semmi sem t�rt�nt arccal fel�mfordult �s megk�rdezte j�l vagyok-e. Pozit�v v�laszomra b�lintott  �s �gy sz�lt:
- Vid�mparkba megy�nk.
- Mi?
- Igen, mi ketten.
- Nem �gy, mi van?!
- Este van, ilyenkor sz�p.
- H�lye vagy?
- Te is? Akkor ketten vagyunk. t�k�letes.
Na ne. Ez a valaki k�sz meglepet�s. Nem �rtem a logik�j�t. Mik�zben �n a k�rd�jelekkel voltam elfoglalva kivonszolt �s betaszig�lt a n�i �lt�z�be. Az ajt�ba meg�lltam �s nem mozdultam tov�bb. Erre ezt mondta:
- �n innen tov�bb nem megyek. Egy f�rfi aki tartja mag�t valamire m�g k�nyszerb�l sem megy n�i �lt�z�be - futtatta le a gondolatmenet�t. S�hajtottam.
- Megy innen egyed�l is.
Am�g �lt�zk�dtem pr�b�ltam megfejteni a pasast. Nem siker�lt. Mire ki�rtem � m�r k�sz volt, indul�sra k�sz. Fizett�nk. A kocsij�hoz ment. Nem volt sok kedvem besz�llni.
- Na mi lessz m�r? Ide se tudsz besz�llni egyed�l? - m�ltatlankodott.
- H�t persze! A vil�g legterm�szetesebb dolga hogy egy ismeretlen, r�as�sul ideges�t� egy�n kocsij�ba be�l�k �s vid�mparkba megy�nk, nem?
- Igen, Hol a baj? Ilyenkor, este a legszebb a vid�mpark! - modta, t�gra meresztett bociszemei l�tt�n s�hajtottam.
- Rem�nytelen vagy...
- Elment a kedvem - mondta duzzog�san - Vid�mparkba megy�nk �s k�sz - m�ly bariton hangja cirk�lt a h�tamon.
- Minek viszel egy�ltal�n?
- Meg�g�rtem nem?
A fen�be is. Besz�lltam �s megtapasztalhattam a vezet�si taktik�j�t: kil� h�sszal ind�tsunk, mert �gy ker�knyomot hagyunk magunk ut�n. Bele is vertem a fejem mindenbe. S�p�rt�nk a vid�mpark fele. Azon gondolkoztam hogy ami�ta megharapott valami �s elm�letileg v�mp�r vagyok mennyi r�hejes �s lehetetlen dolog t�rt�nt velem. Jobban belegondolva az�ta fejlettebbek az �rz�keim. Tal�n nem olyan rossz ez a v�mp�r dolog. Na ne! Ennek a gondolatmenetnek - h�l' Istennek!- v�getvetett az, hogy sz�zh�szas sebess�gr�l null�ba v�ltottunk �s szinte katapult�ltam a helyemr�l.
- Norm�lis vagy? - h�rrentem.
- Bocs. Menny�nk vid�mparkba! - gyermeki mosolyt �lt�tt mag�ra. Lelkesed�se �tragadt r�m is.