Reflexb�l hajoltam f�lre - �pp hogy siker�lt elker�lni a becsap�d�st. Ami a valamit illeti az � r�sz�r�l mindegy, mert teljes len�letb�l f�ldbe csap�dott. Nem nagyon �rz�kelte, a m�reteihez k�pest - konkr�tan a szekr�nyajt� m�ret� h�t�hoz k�pest - hamar talprasz�k�tt. F�jhatom a min�l nagyobb ann�l nagyobbat esik elm�letet. Vill�mgyorsan megragadta a karom. V�rben forg� szemek - ki�hezett pillant�s, etcetera. Ezek jellemezt�k r�viden a kolosszus m�ret� cs�v�t, akit csak rengeteg j�indulattal lehetett a t�rsadalmunk tagj�nak nevezni. P�r m�sodpercig megk�s�rtett hogy eldobjam ez eszm�letem. Sz�nd�ka fel�l akkor bizonyosodhattam meg k�ts�get kiz�r�an, mikor nekil�tott let�pdesni r�lam a ruh�kat... ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt m�g el�julni sem lehet! Teljes er�mb�l meglend�tettem a l�bam �s alkalmaztam az �gynevezett "legtitkosabb n�i praktik�t - f�rfiak ellen". Nem csak a f�rfiak tudnak verekedni, de nem �m! Az adu-�szomt�l k�tr�t g�rnyedve sz�nalmasan vinnyogott a f�ld�n a benga fick�. S�hajtottam egyet. Ez nem az �n helyem...
 Els�p�rtem a helysz�nr�l miel�tt a sz�ptev�m bossz�ra �hesen ut�nam veti mag�t...
Sz�nh�z mellett mentem el. Hatalmas t�bla hirdette a mai el�ad�st, a Pipacsok zen�s el�ad�s�t. Mi�rt is ne? Bementem. Nagy t�megre sz�m�tottam, de a nagy plak�t ellen�re is csak a sz�nh�z fele telt meg. A harmadik sorba sz�lt a jegyem. Innen kit�n�en l�ttam az els�k�nt sz�npadra l�p� sz�n�sz csal�dotts�g�t - m�r megint ilyen kevesen?...  Ekkor a sz�npadra l�pett egy fiatal sz�n�szn�. Eg�sz l�ny�b�l sug�rzott, l�ktetett a szerepelni akar�s, a v�gy hogy �rt�keset adjon a n�z�knek. P�rd�l�s, repul�s, zuhan�s t�nc�t l�legzetvisszafojtva figyeltem. Mag�ban hordozta mindazt amit �rezni lehetett �s �rezni kellett. Az �rzelmek sz�nes-sziv�rv�nyos kavalk�dj�t - s�r�sb�l �thajlott mosolyba, mosolyb�l der�s, gondtalan kacag�sra. T�nca maga volt az �let. �letkedve, odaad�sa, �rezni k�pess�ge mindenkit �thatott, a t�bbi szerepl� is meg�l�nk�lt t�le. Miut�n befejezte j�t�k�t t�vozott a sz�npadr�l - dermedt csend maradt ut�na. K�zben �j sz�n�szek sziv�rogtak a sz�npadra kiv�tel n�lk�l mindenki olyan akart lenni mint �. Mikor visszaj�tt �r�ltek a sz�vek, �r�ltem �n is. Majd �szrev�tlen�l elfolydog�lt az id�, sz�mtalanszor visszatapsolta a k�z�ns�g, csak az�rt hogy m�g egyszer l�thassa.
M�g a sz�nh�zi sz�kben �ltem b�v�sen, babon�zottan mikor kiny�lt a lak�som ajtaja. Nem �rtettem mikor ker�ltem �n ide, hogy, de mindenesetre �r�ltem hogy haza�rkeztem. �rt�kesnek �reztem a sz�nh�zban elt�lt�tt id�t, jobb embernek �reztem magam t�le. Sz�rnyakat adott ez az el�ad�s �s �n tudtam �lni vele - sziv�rv�nyon sz�lltam, angyalsz�rnyakkal...