Napokig nem voltam képes a kezembe venni a könyvet. Sokszor próbáltam de valahogy nem ment. Nem tudtam rávenni magam.  Rendeztem dolgaimat, mégis olyan szétszórt voltam mind még soha. Pár nap után rászántam magam, hogy kiolvassam a könyvet. Nehezen koncentráltam, de mégis hamar kivégeztem a könyvnek nagy részét. Vámpírok szabályai:

• Solltutius, Octimus, Lactamir - Vámpírcsoporok
  • Lactamir: - a legnagyobb hatalmú vámpírok. Nem haraphatnak embereket, kizáólag vámpírokat. Ha mégis embert harap meg az súlyos szabálysértés, mert az emberből vámpír lessz. Hatalom-megvonással járhat. Egy vámpír kizárólag akkor lehet Lactamir ha az anyja és apja is az volt. Lactamirnak születni kell.
  • Sollutius: egyenrangú az Octimus vámpírok csoporjával. A Sollutiusok éjszakai lények, megharaphatnak embereket, azok esetleg meghalhatnak de nem lessz belőlük vámpír. A Sollutiusok mágia-használók.
  • Octimus: Szintén megharaphatnak embereket, azokból nem lesz vámpír. Járhatnak akár a napon is, nem lessz bajuk. Az Octimusok mágia használatra csak kis mértékben képesek. Ők testi erejüket tudják használni.
• Amit egy Lactamir mond az parancs. Aki ellenszegül áruló, és meg kell ölni.
• Ha egy emberből vámpír lessz, tehát megharapja egy Lactamir, akkor mindkét csoport erejét birtokolja, habár kis mértékben, de ezt tudja fejleszteni. Ha nem avatják vámpírrá a megharapása után számítva 13 nappal, 3 nap leforgása alatt egy agyatlan vérszívó lessz, akit ki kell iktatni.

Utánaszámoltam. Körül-belül 4 napig voltam hórházban. Az eltelt napokat számítva ma van a kilcencedik napom...
Állj! Állj! Állj!
Én tényleg elhiszem ezt a sok értelmetlen találgatást? Egyáltalán ki irta a könyvet és honnan szedte ezeket? Egyáltalán elhiszem hogy ez mind igaz?
Hát közel állok hozzá de nem és nem hiszem el!
Kétségbeestem. Szó szerint. Nem lehetek vámpír. Ez lehetetlen!
Fogtam a cuccom és elindultam. Ketyegtem, robbanáshoz készülődtem. Időzítve voltam és a bumm! ideje rohamosan közeledett. Az emberek az utcán úgy kerültek mintha valami fertőző betegséget hordoznék. Vészjós aurám minenkit elijesztett körös körül. Mindenre mérges voltam. Mindent utáltam. Különösen idegesített az hogy a tinédzserek mind egyformák. Bő fekete blúz, csuklyája a fejükbe húzva, kezük zsebre téve - mintha imádkozó szerzetesek jönnének velem szembe. Akadt egy kettő aki különösen kirítt a forgatagól. Rózsaszínre, zöldre, kékre mázolt hajukkal érdekes jelenség voltak. Ezek után még az sem vigasztalt meg hogy vannak egész normálisak egyedi dolgokkal és különösebb izlésficam nélkül.
Egy kirakatban végignéztem magam. Különösebb kifogásolnivaló az alakomon nem volt. A ruhám talán megfelelt egy jókora ízlésficamnak. Farmerdzseki, rojtozott szűk farmernadrág. bőr csizma. Szerettem, de mégis ideges lettem. Sokáig bóklásztam. Sötétedett, -hogy, hogy nem?- elkerültem abba a parkba, arra a helyre. Megrohantak ez emlékek. Nem találtak tárt karokra, viszont ami furcsa volt, sokkal több jutott eszembe, mint amennyit igazából láttam. Ez a látomás hidegzuhany-szerűen jött. Mindenfelé láttam, mindenfélét. Láttam annak a bizonyos árnyéknak a vöröslő szemeit, minél többet gondoltam rá annál kivehetőbbek lettek a vonásai. Még az előttem megtámadott nő -akkor- érthetetlennek vélt szavait is értettem. Olyasmit mondott hogy vigyázz! meg hogy mögötted!. Mikor tanultam meg ezt a nyelvet? Minden jel arra mutatott hogy a könyv írója eléggé beavatott volt...
Ekkor hallottam a hátam mögül egy zajt...